Gerinc bántalmak - Tartáshibák

A gerincoszlop még aktívan korrigálható, fiziológiás helyzettől való eltéréseit nevezzük összefoglaló néven tartáshibáknak. Kezdetekben még anatómiai elváltozás nem jelentkezik, azonban a testtartásért felelős törzsizomzat egyensúlya megbomlik, így ennek teherbíró képessége csökken. Ezek tartós fennállása esetén törzsizomzat nyújthatósága és ellazulási készsége csökken, melynek következtében az izomzatban, valamint az egész mozgató apparátusban maradandó változások jöhetnek létre. A tartáshibák és tartási rendellenességek önmagukban nem betegségek, de ezek talaján több, később súlyos gondot okozó elváltozás alakulhat ki. A tartáshibák már kisgyermekkorban elkezdődhetnek, de alapvetően minden életkorban, akár a terhesség kapcsán is előfordulhatnak.

Okai közt keresendő például a kamaszkori gyors, hírtelen növekedés, melynek következtében a serdülő izmai nem képesek oly mértékben alkalmazkodni teste változásaihoz, emiatt hanyagtartás, túl domború, vagy túl egyenes hát (eltűnnek a háti görbületek) alakulhat ki, amelyek a későbbiekben maradandóvá válhatnak. A statikusan terhelt, feszülő izmok hamar elfáradnak, keringésük csökken, később fájdalom, izomcsomók létrejöttét indukálhatják. A tartós egyoldalú terhelés, a mozgásszegény életmód, a több órás statikus ülés szintén előirányozhatják a különböző tartáshibák kialakulását, esetleges állandósulásukat.

A tartáshibák formái

Túl domború hát esetén a háti domborulat (kyphosis) fokozott, a háti törzsizomzat túlnyújt, és gyengült. Kialakulásának okai sokfélék lehetnek: születési deformitások, fejlődési rendellenességek, pszichés problémák, de akár Scheuermann-kór, Bechterew-kór, Osteoporosis (csontritkulás) is állhatnak a hátterében. A fokozott háti görbülethez egyéb tartáshibák is kapcsolódnak általában, mivel a szervezet mindig új egyensúlyi helyzet kialakítására törekszik; így a fej előre helyezettsége, a vállak előre és felfelé csúszása ("mikor a nyakunkba húzzuk a vállainkat"), a medence dőlésszögének megváltozása is társulhat hozzá, mely az adott izomzat (csuklyás izmok, hasizmok, farizmok, stb.) gyengülését, rövidülését is maga után vonja.

Az ágyéki ív nagyfokú homorulata (fokozott lordosis) általánosságban izomegyensúly megbomlás következménye (gyakran a csípőízület hajlító izmok zsugorodása okozza, mely az ülő életmód velejárója). Ebben az esetben a medence dőlésszöge megváltozik, a hasizmok, farizmok túlnyúlnak, a has előre esik. A megváltozott statika következtében az ágyéki csigolyákra, keresztcsontra rótt terhelés egyenetlenül oszlik el, így elősegítve a gerinccsigolyák idő előtti kopását, esetleges sérvesedést. Ezek a tényezők gyakran indukálhatnak deréktáji fájdalmat, a törzsizomzat görcsös feszülését, a későbbiekben pedig ízületi szintű elváltozásokat, a degeneratív folyamatok felgyorsulását.

A különböző tartáshibák, tartási rendellenességek terápiájában fontos ezek mielőbbi felismerése, valamint a gyógytorna és/vagy mozgásterápia bevezetése. A speciális gyógytorna, az ergonómikus életvitel, az aktív életmód, valamint a kiegyensúlyozott sport-és szabadidő mind nélkülözhetetlenek a mielőbbi korrekció hatékonysága érdekében. Nagyon fontos a megelőzés, melyet már kisgyermekkorban el kell kezdenünk. A túl sok ülés kerülésével, a mozgásszegény életmód változtatásával már nagy lépést tehetünk a később kialakuló panaszok megelőzésében.

A mozgásterápiás kezelések eszköztárában a legfontosabb szempontok a következők:

• a tartáskorrekció, a testtudatosság újratanítása;
• a fájdalom és izomfeszülés csökkentése;
• az izomegyensúly helyreállítása;
• a terhelés helyes visszaállítása;
• saját, ún. törzsizomfűző kialakítása