Nurológia-idegrendszeri betegségek - Parkinson-kór
A Parkinson-kór a leggyakoribb szervi idegrendszeri betegségek egyike: Magyarországon minden ezredik lakos szenved ebben a kórban, 65 év felett pedig ez a szám megduplázódik. Ez egy fokozatos tünet megjelenéssel járó neurológiai betegség, mely több szervrendszert érintő tünet együttessé válik idővel. Elsődleges jelei a különböző mozgásproblémák, ám a fájdalom, alvászavar, depresszió is jellemzőek rá.
A betegség általában 60 év felett jelentkezik, de minden tizedik esetben már az 50. életév előtt diagnosztizálják. A Parkinson-kór valamivel gyakoribb a férfiak, mint a nők esetében, hátterében anyagcsere-probléma, érelmeszesedés, gyulladásos betegség állhat. Az agyban a dopamin termelő sejtekből sok pusztul el, az ennek következtében létrejövő dopamin hiány adja a betegség jellegzetes tüneteit: a kéz- és lábremegést.
Tipikus tünetek: hajlott testtartás (egyensúlyzavar), kéz remegés (pénzsodró mozgás), "aprólépéses járás" (csoszogás), a mozgás hirtelen megmerevedik, kézírás apróvá és olvashatatlanná válik, arc mimikája csökken majd megszűnik.
Ezeknél a betegeknél a mozgások nagysága lecsökken, hiányoznak a spontán mozgások, az automatikus mozgások kivitelezése nehézzé válik (felülés, felállás), elindulási-, megállási- és megfordulási nehézségek.
A kórkép egyéb tünetei: a légzés felületessé válik (piheg); a beszéd halk, monoton, elkent az arcizmok és nyelv érintettsége miatt; az arc merev, mimikátlan, faggyúmirigyek váladékéval borított "lárvaszerű"; faggyúmirigyek fokozott működése, székrekedésre való hajlam, intenzív nyálfolyás, központi hőszabályozás zavara (hideg-meleg érzet zavara); pszichés tünetek: a pszichés folyamatok lelassulása (felfogás, megértés), demencia -elbutulás, depresszió.
A fizioterápia különösen jótékony hatású lehet mind a korai, mind a késői stádiumban. Bár a mozgásgyakorlatok nem állítják meg a betegség előrehaladását, fokozzák a mozgásra való képességet, csökkentik az izmok merevségét, ezáltal javítják a közérzetet is.
A rendszeres mozgás rendkívül fontos Parkinson-kórban. Segít a mozgásképesség megőrzésében, az egyensúly megtartásában, a mozgástartomány kibővítésében és az érzelmi jóléthez is hozzájárulhat. Otthoni tornaprogrammal kiegészíthető a kezelés, de mindenképpen szükség van kontakt órára, mert az otthonról kimozdulás jó hatással van a beteg lelki állapotára. De bármilyen fizikai tevékenység (gyaloglás, úszás, kertészkedés, tánc) jótékony hatású lehet.
Olyankor érdemes a tornát kezdeni, amikor a gyógyszerek éppen jól hatnak és a beteg erősnek érzi magát. A mozgás mindenképpen bemelegítéssel kezdődik, hogy az izmok lazuljanak, majd a tüneteknek megfelelő gyakorlatokkal folytatódik ( tartás, egyensúly és járáskép javítás, esés megelőzés) , a zene és eszközök segítségével a beteg figyelmét hosszabb ideig is fent tudjuk tartani.